Hát, be kell, hogy valljam, kezdtem elfelejteni ezt az oldalt. Ne tudom, hogy ez most jó vagy rossz jel. De feltehetően jó, mert nem volt mit kiírni magamból, de lehet, hogy csak időm nem volt, vagy csak nem vltak olyan fontos dolgok, vaaaaaaaaaaaaaagy találtam valakit, akivel udtam beszélgetni:D és az azért jobb. mintha csak írkálnék vagymi. Na de megint írok. Ez meg azért van, mert itthon vagyok és semmimás dolgom :D De sztem ne sokáig húzom az internet elérhetőségemmel, tudniillik a wifit az anyucim szabályozza. És ha alszik...akkor nincs net. Milyen igazságtalan is néha az élet...*irónia*...:D Most nincs mit írnom. Vagyis ha lenne mit, most pont nem fogom. Mert egy titokzatos egyén pont olvasgatja a dolgaimat, és ennek tudatában nem tudok úgy írni, mintha senki sem látná. :P

pont.

Fúh de régen írtam már ide...:) Hát a vizsgaidőszakon sikeresen túl vagyok...:D de lassan it a következő, csak úgy suhan az idő...most van legkevésbé időm, hogy most ide írkáljak, csak vhogy mégis motoszkált bennem a vágy, hogy írjak:D Lényegében túl sok minden van velem, hogy ezt így gyorsba leírjam... de most inkább megyek is tanulni majd visszanézek vmikor...:D

Ma találkoztam az egyik gyerekkori legjobb bnőmmel:) nagyon jó volt végre látni őt:D meg találkozni:D rég nem láttam...

aztán eljött veleem m ajándékot nézni a szüleimnek:D mit se mondjak sikerrel jártunk:D szóval köszönet neki érte:D most itthon vagyok, sztem nem sokára elkezdek gyakorolni, eesetleg kimegyek anyumék munkahelyére, ma van évzáró party szóval:D jó kis kaják lesznek:P nah meg aztán a tegnapi napom...hát érdekes volt...de most nincs kedvem róla beszélni, elhatároztam, hogy ebben a pár napban nyugi lesz kikapcsolook és az összes olyan dologgal ami egyébként mindennapos az én életemben nem fogok foglakozni:D remélem ez egy jó taktika legalábbis rövidtávra és hosszú távra feltölt aztán majd vmit később kitalálok, lehet addigra a helyzet is más leesz;) tehát a következő a célom a szünetre...
-pihenés

-tanulás, minden nyűg érzése nélkül, úgy hogy jól essen

-zenegyakorlás (tudniillik gitározom és dobolok is)
-zeneírás, hangszerelés

-koncertezés

ENNYI, többet nem vagyok hajlandó tenni a szünetben:D
Nah jóh az ünnepek után még bejöhet a meló is:D
De! a lelkivilágomat tessék békén hagyni Kedves Én! Mert ha nem, abból nagy problémáák lesznek. Köszönöm.
Nah csinnálok vmi remekművet a konyhban gyakorlás előtt:D mondjuk egy tojásrántottát...:D:D

Végre... nem sokára otthon, jó az benne van még kb. 2 és fél órában, de az már semmi:D nem voltam már egy ideje odahaza, éppen ezért jó lesz végre kicsit a nyugiba lenni:) legalább a hasogató fejfájásom is elmúlik. hát..ma megírtam a zh-t:D amire tnaultam:D ahhoz képest hogy nem jutottam a végére sőt igazából kb az egyötödét tanultam meg:D egész jól megírtamxd még lehet át is megyek:D de nyilván nem fogom elfogadni:D mert az ötösre hajtunk! nah amíg várok a fuvaromra, addig egy kis agyzsibbasztóként játszok egy kis pacmant. 

nh csumi.

meg kellene tanulnom egy kicsit kikapcsolni...
a hétköznapi problémáim egészen egyszerűen pár egyszerű dolog körül fogalmazódnak meg:

tanulás

munka

társadalmi élet

s sztem ha tisztába tennék magamban pár érzést, lehet sokkal kiegyensúlyozattabb lennék.

relax. kellene egy kis pihenőidő. nemgondolkodni. csak pusztán vegetálni. nagyon remélem hogy az ünnepek valmelyest segítenek majd ebben, meg a családi környezet, persze otthon is kell tanulni, mert azt ugye mindig kell... áh nah mindegy egyszerűen ma nem megy mélyebben gondolkodni. inkább lefekszem aludni.

Nem bírom...miért kell még mindig, h érdekeljen...miért miért miért miért? miért nem tudom csak egyszerűen kikapcsolni magamban ezt az érzést? minden annyival sokkal könnyebb lenne:/ radásul tanulás is...áhh már attól is a plafonon vagyok, ha nem vigyázok nagyon el fogok csúszni, ráadásul ez a zeneírás is, miért bonyolítom meg mindig az életemet? minél bonyolultabb én még ráteszek vagy öt lapáttal eezt imádom de tényleg. najóh vmit ki kell találni...

Hát én még csak most barátkozok vele... de nem igazán egy barátkozós típus... ígyhát megjött a stressz is mellé, plusz a többi dolog, ami még aktuális lenne, például most írok egy számot (zeneszám) vkinek és a hétvégén lesz a hansgzerelés de nincsen szöveg...és vhonnét improvizálni kellene egyet de hát nem nagyon vagyok egy hűde nagy szövegíró, sőt ez az írói véna gyárilag kimaradt belőlem, de jó lenne ha egy héten belül meg lenne a szöveg, ami tetszik is az illetőnek, mert az tök szuper lenne... ha meg nem. gáz. vagy nem, ah mindegy meg itt van ez a fostos munka is... aztán jönnek az ünnepek és egyáltalán nem érzem a hangulatát, de még tanulnom is kell rengeteget, de csinálok valami zabni valót, aztán nekilátok 250 oldalacskámnak, majd még jelentkezek.

Grrr...Kaptam egy levelet onnét ahol dolgozom, hogy kevesen jeleztek vissza hogy tudnak menni karácsonykor is dolgozni. No az egyik hogy ez részemről diákmeló, de mivel vidéki vagyok nyilván haza fogok menni az ünnepekre és nem maradok csak azért fent, hogy dolgozzak, miközben karácsonykor egyébknént se fog senki menni oda hol én dolgozom... egyébként is a boltok sincsenek nyitva... és pont egy ilyen hely meg nyitva van? igazából mennyire szemétség ha tényleg nem megyek? az ünnep fontosabb, meg az hogy a családommal lehessek, végre, már nem voltam otthon egy ideje...ha kicsesznek a munkahelyről akkor kicsesznek nekem nyolc. úgyse fognak olyan diákmunkást találni sokat, aki ilyenkor bemegy dolgozni... max aki ténylegesen itt lakik a nagyvárosban, akkor még énis bemennék nincs is ezzel para. csak felcseszett nah mindegy. éhes vagyok. megyek eszek.

Azt hiszem neki kezdünk egy filmnek a lakótársammal, elvileg egy elmebeteg vígjáték:D Bár éppen most ment, mert jött hozzá valaki... ilyenkor... noh mindegy addig is meglátogatom ama helyiséget, ahova a királyok is csak egyedül járnak. 
ui.: nem mindegyik bejegyzésem lesz ilyen eszméletlenül velőbe vágóan filozofálgatós:D

Nem tudom, hogy ennek mennyi értelme van. Mármint, hogy én ide írkálgatok. Valószínűleg nem fogja senki sem olvasni, mégis valamivel jobb kedvem lett tőle, hogy létrehoztam ezt az oldalt és ide kiírkálhatom magamból azt, ami történik velem. Valójában nem is szeretnék az oldal kinézetével törődni, nem is igazán értek hozzá. Bár idővel, ha lesz időm szerintem szétnézek, hogy mit lehet itt alkotni. Most egyébként kinek is írok ide? Olvassa ezt majd valaki? Vagy csak a lelkem nyugtatsára, a felesleges szócséplések helyett inkább ezt az utat választom? Senkisem tu erről az oldalról. Gondolom ha nem hirdetem senki nem is fog róla tudni. Akkor...igen...azt hiszem leginkább magamnak írok. Ilyenkor legalább lesz időm a dolgaimon merengeni, mert egyébként a hétköznapok (sőt hétvégék!) körforgásában nem igazán sok időm van rá. Elég sok az, amivel tele lehet pakolni az agyam és nem jut ilyenekre idő. Bár... Lehet nem is baj, hogy az egyébként is sűrű programjaimat nem traktálom a lelki világom megválaszolatlan kérdéseivel. Ezzelszemben most pont azt csinálom... Igazán rávehetném magamt, hogy tanuljak, mert nem igazán fogok az anyag végére érni, ha így haladok, de... Ezt most muszáj volt. Létrehozni ezt a blogot. Remélem idővel könnyebb lesz, vagy talán jobban megismerem magamat azáltal, hogy ide firkászok. Biztosan tnaulságos lenne visszaolvasgatni időnként, amit feltehetőleg nem fogok, ismerve a habitusomat. Sokszor belekezdek valamibe, hatalmas nagy hévvel, belevetem magam kellős közepébe, egy idei rajongok érte, majd amikor már jól menne a dolog vagy akármi is, egyszerűen valami más kezd el érdekelni, és olyan mértékű hanyagsággal, mint amekkora lelkesedéssel belevágtam a szóbanforgó "valamibe", veszni hagyom az addigi munkám. Nem igazán egy előrevezető tulajdonság... Ha jobban belegondolok most is éppen ezt csinálom. Lényegében azért hoztam létre ezt az internetes oldalt/naplót, hogy képes legyek egy kis változásra, kicsit ösztönöznöm kell magam. Nem régiben egy Word dokumentumba el kezdtem leírni az akkori érzéseimet és gondolataimat. Megmutattam azt, az egyik barátomnak aki elolvasva azt mondta, hogy a kezdete nagyon jó volt, el is gondolkodott, hogy a folytatás is ilyen lesz...de nem lett olyan...ismételten csak belekezdtem egy teljesen új dologba nagy hévvel majd visszavett a régi viselkedésem gondolkodásom, persze én ezt nem vettem észre, de külső szemlélőtől, aki ért is azért egy kicsit az irodalomhoz, egy ilyen válaszon mégis csak elgondolkozik az ember... És a fene egye meg igaza volt. Ezért döntöttem így, hogy elkezdek vezetni egy blogot, kiírom magamból, ami bánt, ami történik velem, bennem. És... Majd meglátjuk mi lesz a vége. Talán tudom, hogy mit akarok elérni ezzel... Talán nem... Szeretnék bizonyosságot nyerni azzal kapcsolatban, amit teszek, miért vagyok olyan, amilyen. Mennyire vannak rám hatással mások cselekedetei, szavai? Mekkora kihatása van a múltamnak a jelenre, esetlegesen a jövőbeli történésekre? Mi formált? Család? Barátok? Szerelem? Egyéb? Annyi kérdésem van magammal kapcsolatban, hogy miért. Nagyon sok kérdést fel sem tudok még tenni...nem hogy még megválaszolni. Állj. Ennyi elég lesz mára. Vissza a tanuláshoz...Mert "kell, hogy legyen egy szakmád", "élj mindig több lábon"...Ami tök igaz, de ha nem foglalkozhatok azzal, ami érdekel? A folytonos megfelelési vágy...belém van nevelve...ha próbálnék változtatni...jobb lenne? Vagy jó ez így? Ez a jó? Mi a jó? Mi a legmegfelelőbb nekem? A szüleim szerint ez. A biztonság. Legyen biztosítva az életem, hogy biztosan jó legyen nekem miután ők nem tudnak majd segíteni. De ha nekem nem ez a biztonság jó? Ha én inkább kipróbálnék mást? És aztn még valamit? Meg még valamit? Aztán elmegy az élet...mivel biztosítsam be magam...alapítsak családot? Hah...nem, ez majd később... Igen van az a mondás, hogy "Járt utat járatlanért el ne hagyj..." De mondják azt is, hogy kockáztatás nélkül nem lehet sikert elérni. Aham... Sikert szeretnék? Ezen már elgondolkodtam párszor. És nem. Azaz, majdnem. Inkább elfogadást, elfogadni ÉS! elismerni azt, aki vagyok, amit tudok és ha még nem is tudom, hogy mit, de amit képviselek. Érzem, hogy több van bennem. Érzem, hogy valami célom van itt. És itt jön az, hogy igen sokan vannak ezzel így, de én tényleg érzem és tudom, csak azt nem, hogy mi, hogy hogyan érhetem el? Vagy csak az is elég lenne ha egy jelet kapnék rá, hogy mi a dolgom? És én tenném...