kezdet
Nem tudom, hogy ennek mennyi értelme van. Mármint, hogy én ide írkálgatok. Valószínűleg nem fogja senki sem olvasni, mégis valamivel jobb kedvem lett tőle, hogy létrehoztam ezt az oldalt és ide kiírkálhatom magamból azt, ami történik velem. Valójában nem is szeretnék az oldal kinézetével törődni, nem is igazán értek hozzá. Bár idővel, ha lesz időm szerintem szétnézek, hogy mit lehet itt alkotni. Most egyébként kinek is írok ide? Olvassa ezt majd valaki? Vagy csak a lelkem nyugtatsára, a felesleges szócséplések helyett inkább ezt az utat választom? Senkisem tu erről az oldalról. Gondolom ha nem hirdetem senki nem is fog róla tudni. Akkor...igen...azt hiszem leginkább magamnak írok. Ilyenkor legalább lesz időm a dolgaimon merengeni, mert egyébként a hétköznapok (sőt hétvégék!) körforgásában nem igazán sok időm van rá. Elég sok az, amivel tele lehet pakolni az agyam és nem jut ilyenekre idő. Bár... Lehet nem is baj, hogy az egyébként is sűrű programjaimat nem traktálom a lelki világom megválaszolatlan kérdéseivel. Ezzelszemben most pont azt csinálom... Igazán rávehetném magamt, hogy tanuljak, mert nem igazán fogok az anyag végére érni, ha így haladok, de... Ezt most muszáj volt. Létrehozni ezt a blogot. Remélem idővel könnyebb lesz, vagy talán jobban megismerem magamat azáltal, hogy ide firkászok. Biztosan tnaulságos lenne visszaolvasgatni időnként, amit feltehetőleg nem fogok, ismerve a habitusomat. Sokszor belekezdek valamibe, hatalmas nagy hévvel, belevetem magam kellős közepébe, egy idei rajongok érte, majd amikor már jól menne a dolog vagy akármi is, egyszerűen valami más kezd el érdekelni, és olyan mértékű hanyagsággal, mint amekkora lelkesedéssel belevágtam a szóbanforgó "valamibe", veszni hagyom az addigi munkám. Nem igazán egy előrevezető tulajdonság... Ha jobban belegondolok most is éppen ezt csinálom. Lényegében azért hoztam létre ezt az internetes oldalt/naplót, hogy képes legyek egy kis változásra, kicsit ösztönöznöm kell magam. Nem régiben egy Word dokumentumba el kezdtem leírni az akkori érzéseimet és gondolataimat. Megmutattam azt, az egyik barátomnak aki elolvasva azt mondta, hogy a kezdete nagyon jó volt, el is gondolkodott, hogy a folytatás is ilyen lesz...de nem lett olyan...ismételten csak belekezdtem egy teljesen új dologba nagy hévvel majd visszavett a régi viselkedésem gondolkodásom, persze én ezt nem vettem észre, de külső szemlélőtől, aki ért is azért egy kicsit az irodalomhoz, egy ilyen válaszon mégis csak elgondolkozik az ember... És a fene egye meg igaza volt. Ezért döntöttem így, hogy elkezdek vezetni egy blogot, kiírom magamból, ami bánt, ami történik velem, bennem. És... Majd meglátjuk mi lesz a vége. Talán tudom, hogy mit akarok elérni ezzel... Talán nem... Szeretnék bizonyosságot nyerni azzal kapcsolatban, amit teszek, miért vagyok olyan, amilyen. Mennyire vannak rám hatással mások cselekedetei, szavai? Mekkora kihatása van a múltamnak a jelenre, esetlegesen a jövőbeli történésekre? Mi formált? Család? Barátok? Szerelem? Egyéb? Annyi kérdésem van magammal kapcsolatban, hogy miért. Nagyon sok kérdést fel sem tudok még tenni...nem hogy még megválaszolni. Állj. Ennyi elég lesz mára. Vissza a tanuláshoz...Mert "kell, hogy legyen egy szakmád", "élj mindig több lábon"...Ami tök igaz, de ha nem foglalkozhatok azzal, ami érdekel? A folytonos megfelelési vágy...belém van nevelve...ha próbálnék változtatni...jobb lenne? Vagy jó ez így? Ez a jó? Mi a jó? Mi a legmegfelelőbb nekem? A szüleim szerint ez. A biztonság. Legyen biztosítva az életem, hogy biztosan jó legyen nekem miután ők nem tudnak majd segíteni. De ha nekem nem ez a biztonság jó? Ha én inkább kipróbálnék mást? És aztn még valamit? Meg még valamit? Aztán elmegy az élet...mivel biztosítsam be magam...alapítsak családot? Hah...nem, ez majd később... Igen van az a mondás, hogy "Járt utat járatlanért el ne hagyj..." De mondják azt is, hogy kockáztatás nélkül nem lehet sikert elérni. Aham... Sikert szeretnék? Ezen már elgondolkodtam párszor. És nem. Azaz, majdnem. Inkább elfogadást, elfogadni ÉS! elismerni azt, aki vagyok, amit tudok és ha még nem is tudom, hogy mit, de amit képviselek. Érzem, hogy több van bennem. Érzem, hogy valami célom van itt. És itt jön az, hogy igen sokan vannak ezzel így, de én tényleg érzem és tudom, csak azt nem, hogy mi, hogy hogyan érhetem el? Vagy csak az is elég lenne ha egy jelet kapnék rá, hogy mi a dolgom? És én tenném...
